Vég

Az incidens után, mintha minden életerőm és szellemi energiám elhagyott volna. Elszáradtam, összezsugorodtam, mint egy fonnyadt gyümölcs az őt aszaló napon, vagy akár a gyökerestül kitépett gaz. Sikerült ugyan megvalósítanom a bosszúmat, de most itt maradtam cél nélkül, elveszetten. Én már korábban is éreztem, hogy nemsokára itt a vég, de amikor megcsapott a halál szele, akkor tudtam, hogy nem lesz könnyű menet. Elhatároztam, hogy bármennyire is csak a bosszúvágy éltetett, az itt és Angliában összegyűjt jelentős vagyonomat a kis Pearl-re hagyom és ennek az akaratnak a végrehajtásával Bellingham kormányzót és Wilson tiszteletest bíztam meg.
Amikor már annyira nincs kedved élni, hogy szinte várod a saját halálodat, akkor úgy érzed, hogy milyen jó lenne ha már jönne, és elvinne téged, de az utolsó pillanatokban hiába kívántad úgy eddig hogy meghaljál, valamiért az emberek úgy vannak tervezve, hogy az utolsó pillanatokig kapaszkodni próbálnak az életükbe. Egyesek szerint ennek az az oka, hogy félünk az ismeretlentől és ez által hiába hazudunk magunknak is, félünk a haláltól is.
Amikor elért engem halálos ágyamon a végső pillanat, úgy éreztem, hogy semmi értelme nem volt az egész életemnek, és hiába halok meg. A halál hideg kézként fonódott a nyakam köré, még nyögtem egy utolsót, ezzel kilehelve kárhozatra ítélt, saját magamat undorító lelkemet.

írta:Lehoczky Noémi