Bekövetkezett (9. rész)

Bekövetkezett amitől féltem.  Az esti kitérőm utáni napon, amikor Arthur hazatért Eliot apostoltól, próbálkoztam mindenféle mézes-mázas szavakkal, gesztusokkal megnyerni a tiszteletest, felajánlottam neki, hogy sápadtsága és fáradtságára adok gyógyszert, de mindent visszautasított, amit eddig sosem tett. Ebből azt szűrtem le, hogy találkozott Hesterrel és az a nő minden elmondott rólam. És valamilyen okból kifolyólag jobb állapotban találtam a tiszteletest, mint legutóbb. Vidámabb volt és mintha talán egy kicsivel erősebb is lett volna. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett kettejük közt, de muszáj volt kiderítenem. Egy emberre tudtam gondolni, aki szóba jöhetett, Pearl. Ő még kislány, simán a lelkére tudok beszélni, hogy kiderítsem mi folyik Hester és Arthur között. És hogy honnan tudom, hogy Pearl tud-e erről az egészről? Ugyanis Hester mindig mindenhová magával viszi a kis Pearl-t, soha sem hagyja otthon egyedül, más meg nem vigyáz rá, mert a bűnt és a törvénytelenséget látják benne az emberek, ami undort kelt bennük.
Szóval kiküldött az ifjú pap a szobájából, hogy neki nem kell semmiféle szolgáltatásom, merthogy már jobban van. Én meg ott álltam, az orromra csapott ajtóval és ekkor tudatosult bennem, hogy közel a vég. Nagyon közel.