Magány (7.rész)

Most, hogy már a drága Dimmesdale barátomat is el fogom veszíteni Hester miatt, nem mintha nem lettem volna kegyetlen vele, de mégiscsak ő volt az egyetlen barátnak mondható ember az életemben, és most emiatt az álnok nőszemély miatt őt is elveszítem. Kezdtem úgy érezni a Hesterrel folytatott vitám után, hogy teljesen egyedül vagyok ezen a világon, és senki és semmi nem segíthet már rajtam. Áttértem a tisztességes életről a gonosz, ocsmány életformára, ami még engem is elundorít. Ez a bosszúállás éltetett, és most, hogy még ez is kezd kicsúszni a kezeim közül nincsen célja az életemnek.
A vitánk után hazabaktattam magányos hálószobámba és elővettem a 7 éve őrizgetett Whiskey-met. Ez segíthet talán, bár orvosként tudom jól, hogy mi az alkohol hatása, de ebben a végső elkeseredésemben muszáj volt valami jó erőset innom.
Miközben szobám félhomályában a karosszéken pihentettem elfáradt és meggörnyedt testrészeimet az életen gondolkoztam. Mi lett volna, ha Hesterrel együtt jövök át ide Massachusettsbe? Talán akkor nem csalt volna meg? Esetleg Pearl az a gyönyörű, ördögi kislány az én gyermekem lenne?
Vagy teljesen más gyerekünk lenne? Esetleg egy fiú? Ha fiam lenne biztosan Robertnek nevezném el. Hiszen ez a valós nevem, és ha már én nem viselhetem, legalább a fiam viselhesse büszkén. De ezek mind csak ábrándok voltak. A múltat nem lehet megváltoztatni, és ha meg is lehetne, akkor is ez a sorsunk. Néhány filozófus szerint akármit csinálunk a múltban, a jövőnk így is úgyis úgy fog alakulni, ahogy Isten nekünk már a születésünkkor megjósolta. Egy sorsunk van, bármi kilengés adódik az idősíkon, a végpont mindig ugyanaz. Megváltoztathatatlan.
Ezzel próbáltam nem felemészteni magamat. Nem tudtam volna másképp csinálni, hiszen ha másképp teszem a feleségem akkor is megcsal. Hiszen ez az élet rendje. Én azért lettem teremtve, hogy bosszút álljak, Hester azért, hogy kiállja a megaláztatásokat a skarlát betűt viselve, és szegény Arthur Dimmesdale pedig azért, hogy a bűntudat felmarcangolja belülről és teljesen leamortizálódjon. Ha belegondolunk Isten nagyon kegyetlen.
Szóval ilyen dolgokon filozofáltam és észre se vettem, hogy pillanatok alatt lecsúszott az az egész üveg Whiskey és már nyúltam is a következő üvegért. Borzasztó vagyok, ilyet sosem szabad tenni. 2 üveg Whiskey az már nagyon sok. De valamilyen okból kifolyólag nem tudtam ellenállni a késztetésnek és azzal az üveggel is mind megittam. Hulla részegen lefeküdtem puha ágyamra, és innentől nem emlékszem semmire.