Miután pár szót beszéltünk, láttam az arcán, hogy megdöbbenéssel figyelte, mennyit változtam ezalatt a 7 év alatt, meg is kérdeztem tőle, hogy mit lát az arcomon, hogy ennyire nézi, és erre csak csípős választ adott. Az évek folyamán megeredt a nyelve ennek a nőnek az egyszer biztos.
Közölte velem, hogy amit 7 éve ígért nekem (hogy nem árulja el senkinek a múltban kettőnk között történt dolgokat) azt most ő el fogja mondani Arthur Dimmesdale-nek, hogy ne kínozhassam tovább, mert hogy így ezzel megcsalta az egyetlen embert, akihez még hű maradhatott volna. Ezek után egy kisebb vitába keveredtünk, ő azt mondta jobb lett volna, ha már az elején a bírók elé állítom a szeretőt leleplezve ezzel bűnét és tán még az is jobb lett volna ha akkor 7 éve meghal, minthogy most szenved és ebben egyet is értettem vele, hogy jobb lett volna neki, ám így nekem volt hasznom belőle, mert kínozhattam a férfit aki tönkretette az életemet. Megérdemelte. Biztos, hogy megérdemelte. Ez Isten akarata. Csakis azért változtatott szörnnyé, hogy őt gyötörjem. De igazából ennek az egésznek az okozója az én szívélyes feleségem. Miatta váltam szörnyeteggé, de őt a skarlát betűre hagytam, ha az nem állt bosszút értem, akkor én se tudok.
végső kétségbeesésében Hester még próbált a bocsánatomért esedezni, de ez a hajó már rég elúszott. Már régóta nem olyan a kapcsolatunk, hogy ennyi minden után, csak úgy odajöjjön hogy megbocsássak neki, és amúgy is könnyebb volt nekem gonosznak lenni, ahhoz nem kell túl sok erőfeszítés. Gyenge vagyok, elismerem. De nem szégyenlem ezt és még mindig úgy vélem, hogy amiket tettem nem hiába tettem és nem bántam meg semmit. Még utolsó löketként a fejéhez vágtam, hogy menjen útjára és tegyen amit akar a szeretőjével, majd visszatértem a gyógynövényeim szedegetéséhez, ezzel egy kicsit megnyugtatva háborgó lelkemet, amit már én sem tudtam megmenteni az ördög jelenlététől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése