Változások (5.rész)

A pap és a köztem levő kapcsolat, látszólag nem is, de egészen más jelleget öltött, mint korábban. Már világosan láttam, merre kell továbbhaladnom, viselkedésemet próbáltam kontrollálni, így nyugodt és szelíd maradtam külsőleg, ám lelkem mélyén a gonoszság cselekvésbe lendült és bosszúra sarkallt. A bizalmas barátot akartam eljátszani, kinek Dimmesdale nyugodtan elmesélhet szorongásáról, bánatáról, kínjáról, így majd pont előttem fog feltárulni a fájdalmas titok. Ezen terveim ellenére a lelkész óvatos, érzékeny és tartózkodó maradt, ezért tovább kellett puhatolóznom nála.
De szerencsére beleláttam a lelkébe és kényem-kedvem szerint játszadozhattam vele, mint macska az egérrel. Gyötörhettem, ahogy jólesett, ha azt akartam, akkor a legkeserűbb kínokat szenvedte el. Halál és még szörnyűbb szégyen rémképeit ültettem a fejébe, és ő ezekből mit sem sejtett, csak romlott és romlott az állapota az évek során.
Egyik éjjelen viszont az ifjú pap kicselezett és nem vettem észre ahogy kisurran a házból, csak másnap reggel vettem észre, hogy nem töltötte ott az éjszakát, vagy legalábbis nagyon késő éjszaka jött haza. Fogalmam sincs, hogy mit csinált, de nagyon gyanús, és így, hogy már tudom a legsötétebb titkát az a sanda gyanúm, hogy esetleg Hesterrel találkozott. Hester előtt azonban nem csinálhattam semmit, mivel nem akartam, hogy megtudja, hogy tudom szeretője kilétét. Így csak vártam, és úgy tettem, mintha nem vettem volna észre ezt az esti incidenst és folytattam ördögi tervemet, a pap lelkének földbe tiprását.