Ugyanakkor nem csak a férfi állapota érdekelt engem, hanem a jelleme és a tulajdonságai is. Így alakult, hogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyre több időt töltöttem vele. Meg persze egy picit gyanakvóan fordultam a fiatal lelkész felé, hiszen mindig olyan furcsán beszél a bűneiről, és hogy ő nem érdemli meg, hogy mennybe kerüljön. Biztos valami vaj van a füle mögött, amit muszáj kiderítenem.
Idővel beköltöztem Dimmesdale tiszteletes házába, így minden hétköznapi szokását kiismertem, ami csak a javamra vált a kutatásaim során. Meg akartam gyógyítani őt mindenáron, mert tiszteletet és atyai szeretetet éreztem iránta, és ez így könnyebbé vált összeköltözésünk alkalmából. Viszont ezekkel ellentétben folyamatosan a lelkére beszéltem, belülről kezdtem el pusztítani, mivel egyre erősebb gyanúm támadt iránta. Látszott is rajta a változás, nagyon sápadttá vált és beesett az arca, szeméből mély bánat sugárzott, és látszott rajta, hogy belül ádáz harc folyik, és úgy gondoltam, hogy mindenképpen tovább kell tapogatóznom, mert nagyon sötét dolgokat titkolhat ez az ifjú pap.
Később egyik vizsgálatom során nagyon elképesztő dolgot fedeztem fel a kívülről makulátlannak látszó papon. Dimmesdale tiszteletes épp nem volt ereje teljében, egy délutáni szunyókálásból ébredt, és engem megindított a kíváncsiságom, odamentem hozzá és a szívéhez nyúlva félrehúztam az ingjét (amit még vizsgálatok közben se vetett le soha) és legnagyobb megdöbbenésemre ott virított csupasz mellkasán a skarlát betű égett nyoma. Ezután elmentem onnan, de a csodálkozásomat nem tudtam leplezni. Ilyen nincs. A férfi akivel a feleségem megcsalt, nem más mint a mélyen tisztelt ifjú pap, mindenki kedvence, a makulátlan tiszteletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése